Vendégünk lesz Balczó András
[2007-10-30 11:49]
November 7-én vendégünk lesz Balczó András,
mindenidők legnagyobb öttusázója.
Balczó András Békés megyében, Kondoroson
született 1938. augusztus 16-án.
16 évesen Nyíregyházán ismerkedett meg a sporttal
atlétaként. 1957-től válogatott öttusázó. 20 évesen Aldershotban mutatkozott be
a világbajnokságon, majd 1960-as római olimpián az aranyérmes csapat tagja, aki
egyéniben negyedik lett. 1968-as mexikói olimpián aranyérmes csapat tagja, aki
egyéniben ezüstérmes, az 1972-es müncheni olimpián csapatban második, egyéniben
aranyérmes lett. Elhivatottsága és kivételes tehetsége segítette győzelemre
1960-ban, 1963-ban, 1965-ben, 1966-ban, 1967-ben és 1969-ben is, amikor egyéni
világbajnok lett. A világbajnokságok során 20 érmet nyert, ebből 10 arany. A
háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnok öttusázó úgy tudott futni, mint
senki más.
Bár lelkész család gyermekeként vallásos nevelésben
részesült, amikor a sport miatt a fővárosba került, teljesen biztos volt benne,
hogy nincs Isten. Élete szomorú és meghatározó eseménye volt, amikor 1962-ben
közölték vele, hogy édesapja meghalt. Saját bevallása szerint ekkor két perc
alatt világossá vált számára, hogy Isten létezik, és ez gyökeresen
megváltoztatta az élethez és a sporthoz való hozzáállását.
1973-ig
versenyzett aktívan, majd belovaglóként dolgozott a Nemzeti Lovardában. Vívói
és öttusaedzői szakdiplomájával tíz évig várt, hogy a fiatalabb sportolóknak
átadhassa tudását, de ezt a lehetőséget nem kaphatta meg a kommunizmus éveiben,
mivel még előrejutása érdekében sem volt hajlandó belépni a pártba vagy
ügynökké válni.
Pályafutásáról Kósa Ferenc "Küldetés"
címmel készített filmet 1976-ban. Dávid Sándor pedig megírta "Balczó"
című könyvét. A Nemzetközi Transsylvania Alapítvány kuratóriumi tagja. 1996-ban
Magyar Örökség-díjat kapott, 2004-ben pedig a Nemzet Sportolójává választották.
Feleségével együtt tizenkét gyermeket nevelnek békében,
szeretetben. Ma nem divat õt ismerni, pláne nem elismerni, de annál nagyobb
divat fenntartásokat fogalmazni meg vele szemben. Feltehetőleg azért, mert nem
szégyelli, hogy életének alapja Jézus Krisztusba vetett hite. Azért is, mert –
egy Beatrice-dalszöveg szavaival élve – mindig megmondja, ha az a bizonyos
kifordított bunda igazából pufajka.
A teljesség
utáni vágy élteti, a boldogság keresése mellett szívesen politizál, vagyis
foglalkozik a közösség, az ország ügyeivel. Mindig figyelemmel kísérte a nemzet
sorsát.
Balczó keresztény hitét megvallva tart előadásokat,
élménybeszámolókat itthon és külföldön egyaránt. A Küldetés c. film óta kb. 900
alkalommal találkozott emberekkel az országhatáron belül és kívül.
„Tehát: mostani hivatásomnak azt tekintem már
régóta, hogy közösségekhez menjek és próbáljak velük arról beszélni, hogy
mivégre vagyunk a világban. Ezt a kérdést körbejárva nekem meg kell keresnem a
kellő pillanatot, amikor méltóképpen említhetem meg azt a Jézust, aki magáról
azt mondja: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek." Éltet, aki
meghalt, hogy élhessek. Tőle, Jézustól kaptam a tőkét, befektettem, és most
haszonnal adhatom vissza. Az Ő hasznára és az én örömömre.”
